ELSŐ LÉPÉSEK

Személyiségünk kialakulásának az elsődleges és legfontosabb tényezői között szerepel a család, ahová megszületünk, ahol gyermekként, serdülőként élünk és ahonnan optimális esetben felnőttként kezdjük el saját jövőnket kialakítani majd megvalósítani azt.

A szülőktől tanult és látott minták átvétele, alkalmazása, majd adaptációja meghatározza önmagunkhoz, környezetünkhöz és a világhoz való viszonyulásunkat. Befolyásolja énképünk kialakulását, hatással van érzelmi intelligenciánk kialakulására, fejlődésére, valamint kiemelkedő szerepet játszik az elképzelt szubjektív jövőképünk kialakításában. A személyiséget alkotó és determináló képességek, készségek megismerése, elsajátítása nagyon fontos életünk kezdeti szakaszában, ezért a szülői szeretet, a figyelem, a gondoskodás, a tanítás különleges jelentőséggel bír.

Születésünket követően az anyatejes tápláláson és gondoskodáson túl, az anya „feltétel nélküli szeretete” az, amely lehetővé teszi számunkra, hogy lényünkben kialakulhasson és fejlődhessen az ősbizalom. Ennek fontos szerepe van személyiségünk kialakulásában, mivel az élet szeretetének, az önmagunkba vetett hitnek és az önbizalomnak is ez lesz a jövőbeni alapja.

Életünk első négy éve szintén meghatározó jelentőséggel bír személyiségünk kialakulásában. Ebben az életkorban ugyanis a család az az élettér, melyben elsődlegesen a szülők, testvérek, nagyszülők viselkedéseit, egymáshoz és társaikhoz való viszonyulásait, szerepeit, megszokásait gyermekként megfigyeljük majd beépítjük személyiségünk alapelemeiként.

Hogyan viselkedik Anyukám és Apukám a különböző élethelyzetekben? Hogyan viszonyulnak érzelmileg egymáshoz? Milyen interakciókat hoznak létre? Hogyan oldják meg egyénként és osztják meg a mindennapi élet feladatait? Kinek mi a szerepe családon belül, valamint hogyan reagálnak a külvilág impulzusaira? Ha a szüleink egymáshoz való viszonyulásában gyermekként látjuk és érezzük a szeretet jelenlétét, a tiszteletet, a kölcsönös odafigyelést, akkor számunkra is ez a viselkedésmód válik természetessé.

Szüleink viselkedése és hozzáállása sajátként épül be a gyermekek számára, mint egy alapot képezve és ezzel együtt hatást gyakorolva a felnőtt korra is. Hasonlóan alakulnak ki bennünk az egyéni érzelmi, erkölcsi mintázatok is.

Személyiségünk további formálódását a bölcsődei, óvodai, iskolai szocializálódás és a környezeti ingerek is nagymértékben befolyásolják, kamaszkorban pedig a hormonok hirtelen berobbanásával egy sokszínűbb, összetettebb világra nyílik rálátásunk. Az ekkor megjelenő új kapcsolatokban, a családban addig elsajátított minták mellett már hatást gyakorolnak a hormonális változások is. Barátságok, ellenségeskedések, tinédzser szerelmek majd a későbbiekben párkapcsolatok időszaka ez, melynek változatos körülményei – siker, kudarc, öröm, fájdalom, elfogadás és még számtalan érzés – mind meghatározzák, illetve tovább alakítják önismeretünk és személyiségünk.

A fentiekben felsoroltak kiemelten fontos állomásai első lépéseink meghatározó, életre szóló útján, amely a személyiségünk, viselkedési mintáink alapját fogják képezni legtöbbször egész életünk során.

Későbbiekben a kapcsolatok, párkapcsolatok, a család kialakításában és megtartásában ezen alapok kiemelkedően fontos szerepet játszanak.