You are currently viewing A bennünk élő múlt…

A bennünk élő múlt…

  • Post author:
  • Post category:Család

“Semmi nincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekre, mint a szülők meg nem élt élete” – mondta Carl Gustav Jung

A fenti idézet minden szülő számára fontos mondanivalóval bír, lényegében az úgynevezett transzgenerációs hatásra hívja fel a figyelmet. Nézzük meg miről is szól ez pontosabban, illetve hogyan mutatkozik meg a mindennapjainkban. Mindenekelőtt fontos tudni, hogy ezen impulzusok nem okoznak minden esetben problémát. Akkor szükséges igazán odafigyelnünk, amikor a felmerülő nehézségeket látszólag indokolatlan testi vagy pszichés reakciók kísérik, például kézremegés, szorongás. Ilyenkor érdemes időt és energiát fordítanunk ezek kiváltó okainak megismerésére.

Transzgenerációs hatás a szüleinktől kapott minták összessége. Ezen hatások tehát folyamatosan továbbadásra kerülnek a generációk között – mint egy véget nem érő láncolatban -, egészen addig amíg az egyik résztvevő fel nem ismeri. Ezen felismerést követően nagy fontossággal bír, hogy milyen utat választunk, szenvedünk vagy változtatunk. A káros hatások felismerésének és megváltoztatásának hiánya szorongást, pánikreakciókat, depressziót, illetve öngyilkossági gondolatokat is eredményezhet, ezért ilyen esetekben érdemes szakembert felkeresni, akinek segítségével könnyebben felfedhetők az esetleges kiváltó okok a család múltjában. Itt olyanokra is gondolnunk kell, mint például a nagyszülők közvetlen érintettsége a háborúban vagy akár szexuális abúzust elszenvedett nők esetében előfordulhat, hogy a leszármazottaik is jellegzetes tüneteket mutatnak. Az ilyen típusú átadás úgy is megtörténhet, hogy nem tudunk róla, ezért is nagyon fontos tisztában lennünk felmenőink megélt „hagyatékával”.

Szakmai munkám alapján elmondhatom, hogy azokban az esetekben, ahol negatív transzgenerációs hatások voltak jelen, a javuláshoz nélkülözhetetlen azok feltárása. Általános igazság, hogy az önismeret mindenki életében egy nagyon fontos feladat, amelynek segítségével válaszokat kaphatunk olyan kérdésekre, mint például a ki vagyok én, honnan jöttem és merre tartok. Ennek pedig elengedhetetlen része átfogóan megismerni a generációs örökségünket a lehető legnagyobb részletességgel.

Summa summarum személyes identitásunk kialakulásában is szerepet játszanak ezek a tényezők, hiszen amellett, hogy különleges, egyedi és autonóm egyének vagyunk ugyanakkor részesei is egy nagy közös egységnek, a családnak. Az életre egy hosszú vonatútként tekintve, fejlődésünk során meg kell érkeznünk arra az állomásra, ahol megkapjuk azt a jegyet, amelyen családunk genetikai sajátosságai szerepelnek. De ezt használva átszállhatunk egy olyan csatlakozásra, amellyel életünket egy másik vágányra tereljük, mint amin korábban haladtunk. Ennek hiányában kvázi céltalanul utazgatunk anélkül, hogy a megfelelő állomásokat felismernénk és beérnénk valaha is.