You are currently viewing Saját maga legjobb verziója…

Saját maga legjobb verziója…

  • Post author:
  • Post category:Család

A szakmám mellett a személyiségemre is jellemző, hogy egy akár látott vagy megélt eseményt kielemzek, végiggondolom miből eredhet, milyen mozgatórugói és hatásmechanizmusai lehetnek.

A minap egy kisfilmet néztem, amelynek témája egy genetikai mozaicizmussal született gyermek volt, ahol is a szülőknek el kellett dönteniük, hogy milyen nemű legyen a gyermekük és az orvosok annak megfelelően hajtották végre a beavatkozást. A szülők a fiú nemet választották. Az édesanya mindig is fiúgyermeket szeretett volna elsőnek, míg az apának nem volt ilyen jellegű preferenciája. Az anyuka, az ő legjobb tudása szerint, döntésével összhangban próbálta nevelni fiát. Ez olyan szélsőséges közbelépéseket is jelentett, mint például a tánc és az azzal kapcsolatos foglalkozások tiltása annak ellenére, hogy a kicsi abban szeretett volna elmélyülni. Ehelyett, csakis a „fiús” sportok lehetőségét kínálták fel neki – például kosárlabda, jégkorong -, amelyekben viszont nem tudott kiteljesedni, önmaga lenni.

Tovább gondolva a fentieket, a következőt kell látnunk ebből:                                                                                        Az ember már születésekor nem egy üres entitás, hiszen bizonyos genetikai és egyéb viselkedést, személyiséget befolyásoló örökséggel rendelkezik, ezáltal van egy csak őrá jellemző sajátos alapja az egyéniségének.Többgyermekes szülők szembesülnek ezzel a leglátványosabban, hiszen az azonos neveltetés és ugyanolyan körülmények ellenére is nagyon különbözőek a gyermekeik adottságaik, igényeik, érdeklődésük és még sorolhatnám a véget nem érő listát. Egyszerűen az egyikük ilyen, a másikuk olyan. Ez bármilyen furcsa, még az egypetéjű ikrek esetében is igaz. Több, mint 7,5 milliárdan élünk a Földön, még sincs azonos genommal rendelkező ember közöttünk.

A fentieket figyelembe véve tehát, amikor gyökeresen meg akarjuk változtatni a gyermekünket, mint akinek ő született, akkor az ilyen irányú terveink kudarcra vannak ítélve. Az efféle próbálkozások szenvedést vagy akár hosszútávú pszichés károkat is okozhatnak, mivel az új korlátok közé szorítás eltér a gyermek belső irányultságától – azaz mindig lesznek hiányzó részek -, így nem lehet teljes a kis élete. Más lehetőséget pedig nem engedünk neki ezáltal.

Summa summarum az, hogy jót akarunk a gyermekünknek nem mindig egyenlő azzal, hogy ezekkel a cselekedetekkel jót is teszünk neki. Segítsük őt abban, hogy saját maga legjobb verziójává válhasson. Ettől eltérő próbálkozásaink többségében sikertelenek lesznek vagy ha a felszínen működni is látszanak, ott belül, igazán mélyen rengeteg negatív következményt generálnak.