You are currently viewing Nyakunkon az iskolakezdés

Nyakunkon az iskolakezdés

Újra itt a tanévkezdés. A tavalyi évhez hasonlóan most is a koronavírus-járvány egyik hullámának árnyékában. Így tehát az általános nehézségek, mint például az időre való megérkezés által okozott szorongás mellett, a vírushelyzethez kapcsolódó felkészülés is további terheket ró a szülőkre és gyermekekre egyaránt. Szeretnék megosztani Veletek egy fontos perspektívát és részleteiben is leírni annak fontosságát, bízva abban, hogy minden család minden napjában kialakulhat egy olyan időintervallum – bármennyi is legyen az -, ami kizárólagosan csak a gyerekről szól és a gyerekért van.

Az óvodás korú gyermek alaptevékenysége a játék, lételeme a mozgás, ezért érdemes figyelmet fordítanunk arra, hogy ösztönözzük őket és megfelelő lehetőséget biztosítsunk nekik az aktív időtöltésre, akár csak egy kis bújócskával a kertben vacsi előtt. Jogos a kérdés, miszerint most akkor iskolakezdés vagy óvodás gyerekek. Az egyikből lesz a másik és nagyon nem mindegy hogyan történik a fejlődés, ugyanis amennyiben a gyermek mozgását tartáshiba vagy akár mozgásfejlődésbeli elmaradás nehezíti, segítségre fog szorulni. Az okok között általában a veleszületett rendellenességek vagy szerzett tartáshibák szerepelnek. Mit is értek ezalatt? Kérlek olvasd tovább.

Koraszülött gyermekekkel folytatott foglalkozásim során gyakran lehetőségem nyílt közvetlenül megfigyelni, hogy már óvodás korban is megmutatkoznak ezek a problémák. Az okokat a lehető legkorábbi életszakaszban kell felismerni. Az utóbbi évtizedek azt mutatták, hogy egyre nagyobb számban fordul elő, hogy a magzat éretlenül, a szükségesnél korábban születik meg. Ez a tény már önmagában veszélyeztető tényező. A genetikán túl, a gyermek méhen belüli fejlődése és az édesanya terhességének lefolyása meghatározó jelentőségű a gyermek mozgásfejlődésének szempontjából. Gondoljunk csak arra a kismamára és fejlődő magzatára, akinek hosszú hónapokon keresztül veszélyeztetett terhessége miatt folyamatos ágynyugalmat javasolnak. A magzat helyzete, egyensúlyi szervrendszerének fejlődése, méhen belüli mozgása a megváltozott gravitáció miatt teljesen más, mintha a kismama aktív életet élne, márpedig ennek megfelelő működőse a mozgásfejlődés alapja. Éppen ezért nagyon fontos, hogy minél korábbi életszakaszban megkezdődjön a gyermek fejlesztése.

A fentiekkel szemben egy másik problémát is kiemelnék, mégpedig a szerzett funkcióvesztést, ami a helytelen életmód következtében alakul ki. Itt már szorosabban kapcsolódunk az iskolakezdéshez, nézzük csak hogyan is értem mindezt. Az okok igen kiterjedtek. Jellemző tendencia az egyre kevesebb testmozgás, amely az egészségtelen környezeti tényezőkkel párosulva igen komoly gondot okozhat. Közismert tény, hogy a gyermekek sokat számítógépeznek, tableteznek, mobiltelefonoznak, tehát tartósan ülőtevékenységet folytatnak ahelyett, hogy a szabad levegőn játszanának, erősödnének és ügyesednének. Az elmúlt hónapokban ez sajnos kifejezetten igaz a pandémia miatt.

Munkám során számos olyan kicsivel találkozhattam, akik azért kerültek el hozzám, mert a szüleik az alábbi „tüneteket” észlelték: korához képest nem eléggé fejlett, túlzottan fáradékony, ügyetlen mozgású, melyeknek okai a helytelen testtartásokra vezethetők vissza. A hanyagtartás és a helytelen testtartás okait tanulmányozva, olyan pszichoszociális ártalmak kerültek a látókörömbe, amelyeknek a témaköre kiterjed a gyermek és a felnőtt kapcsolatára, illetve az emberek túlhajszolt életvitelének következményeire is. Kedves Szülők, kérem most igazán figyelmesen olvassátok tovább. A gyermek és a szülő kapcsolata már újszülött kor előtt elkezdődik. Ha a szülő túl engedékeny gyermekével vagy túlkorlátozó, akkor a gyermeke pszichikai és testi fejlődését is helytelen irányba befolyásolhatja. Túlzott engedékenységgel, ahol szinte jelige az, hogy „mindennel elhalmozom a gyermekemet” nem generál mást a szülő, mint túlzottan kényelemcentrikus beállítottságot, amelynek következtében a gyermeknek semmilyen erőfeszítést sem kell tennie, melyekre viszont szüksége lenne a test és lélek egészséges működéséhez. Én úgy gondolom, hogy az effajta kényelem esetében még a mozgásra sincs motiválva a gyerek, így a mozgásfejlődése sem lesz az életkorának megfelelő.  A túlzott korlátozás, túlféltés esetén a végeredmény szintúgy a mozgásbeli elmaradás lehet, de ilyenkor inkább a mozgástól való félelem okoz problémát. Köztudott, hogy a gyermekek különböző családi környezetből, különböző mozgási tapasztalatokkal kezdik meg az első osztályt, ahol egyértelműen a pedagógusok felelőssége és feladata az, hogy differenciált bánásmóddal forduljanak a gyermekek felé úgy, hogy figyelembe veszik az egyéni sajátosságaikat, fejlettségi szintjüket. Sajnos a Covid19 miatt a hiányosságok száma egyre növekvő. Az általános iskolai élet színterei, kifejezetten az első osztály – amelynek az első féléve még kvázi az óvodából való beszoktatás -, rengeteg lehetőséget biztosítanak erre. Mindezek mellett mégis egyre gyakrabban találkozom megannyi gyermeknél a helytelen testtartás különböző típusaival, illetve a hanyagtartással. Így tehát sajnálatos tény, hogy az óvoda után a gyermek a már meglévő tartáshibáival kerül új közösségbe, amely miatt sok kudarc és csalódás érheti, a fizikai fájdalmakról nem is beszélve. Saját maguk elfogadása, a helyes énkép kialakítása ilyen helyzetben már nehezen, vagy egyáltalán nem megy és ez az egészséges személyiség kialakulásában is gátló tényező lehet a későbbiekben.

Az iskolával kapcsolatos teendők és megpróbáltatások az életkorral arányosan sok esetben megegyeznek egy teljes állás követelményeivel, mindez pedig testileg és pszichésen is fárasztó gyermekeinknek. Fontos tehát, hogy segítsük őket az előttük álló akadályokkal, nehézségekkel való megküzdésben, különösen egy olyan érzékeny periódusban, mint az évkezdés.

Amennyiben érdekesnek találtad a bejegyzésemet és úgy érzed, hogy segítségedre lehetek gyermekeddel vagy iskolakezdéssel kapcsolatos szakmai tanácsokkal, ötletekkel, keress bizalommal.

This Post Has 2 Comments

  1. An interesting discussion is definitely worth comment. I do think that you need to publish more about this subject matter, it might not be a taboo subject but usually people do not speak about such topics. To the next! Cheers!!

    1. Anita

      Thank you for the supportive comment.

Vélemény, hozzászólás?

I accept the Privacy Policy